Varázs-sziget

Csak ültem a parton vérző lábbal és a gondolataimba merültem. Hogy kerülhettem ide? Mi történt az elmúlt két órában és legfőképp mitől fáj ennyire a térdem? Megpróbáltam felállni, de hirtelen egy hangot hallottam s ijedtemben visszaeste a puha homokba. Egy alak közeledett felém. A hangja nagyon ismerős volt, de nem tudtam ki az. Egyre közelebb jött, de egyszercsak megállt és tétovázott egy darabig. Nem láttam jól az arcát, mert a szemüvegem nem volt rajtam. Tényleg, hol a szemüvegem? Kicsit előrehajoltam és hunyorítottam, ő pedig 2 lépést tet felém. 17 év körüli fiú lehetett, barna hajjal és gyönyörű zöld szemekkel, de nem ismertem őt. Pár másodpercig ő is vizsgálgatott, majd megakadt a tekintete egy ponton, elszörnyedt és még a lélegzete is elállt, majd egy törött sarkú tükröt dobott elém és elrohant. Nem értettem, ezért lassan a tükörért nyúltam. Belenéztem, és egy halk sikoly szaladt ki a számon. Magamat láttam? Nem, az lehetetlen! En nem vagyok ilyen...ilyen...mi ez egyáltalán? Egy MAJOM?! Újra a tükör felé pillantottam, de nem mertem megnézni magam. Könnybe lábadt a szemem. Egy kezet éreztem a vállamon, oda néztem, de ez nem emberi kéz volt. Felnéztem a szőrös mancs tulajdonosára és megláttam azt a fiút, aki az előbb megijedt tőlem. Sokáig néztük egymás szemébe, majd segített felállni és elmondta, hogy ez egy különleges sziget. Eddig csak ő volt itt, de mostmár legalább ketten küzdhetnek a vizonyos "Szőrvarázs" ellen. 
-Ennek a szigetnek különös mezője van, aki egyszer belép, soha nem jut ki és örökre a bűbáj hatása alatt áll majd. - foytatta - De van egy tó a közelben, ami megszabadít a szőrtől egy hétre. Viszont a képességeid...Vigyázz velük amíg nem tudod használni mindet!
Csak döbbenten hallgattam végig, észre sem vettem, hogy közben a tóhoz érkeztünk.
-Itt a házam, én építettem még 2 éve, ezentúl velem fogsz élni.
Betuszkolt az 'ajtón' és egy bambuszból összetákolt ágyra ültetett. Nem gondolkodtam, csak lefeküdtem és mély álomba merültem. 

Még nem sejtettem mi vár rám holnap...

ˇ^^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇˇ^ˇ^ˇ^

Az ember

Az ember egy változó állatfaj. Néha marha, néha szamár, de még teve is lehet, ha köpni támad kedve. Madárként is próbálkozott, bár ez nem vált be, emiatt a sasokat hívta segítségül, és az ő repülésük alapján formázta a repülőgépet, azaz az ember egy utánozós majom. 
Az emberi fajon belül vannak undorító varanygok, ámde gyönyörű pillangók is találhatók. Ehées disznók, s sasszemű egyedek is fejlődtek az évek során. Az ember a fogyasztó is lehet mivel mindent meg eszik, ami akeze ügyébe kerül, de lehet a fogyasztott is, ha kannibálokkal találkozik.
Az emberek közt vannak bivalyerős férfiak, s kecses nők, melyek a strucc járásához hasonlíthatók. Vannak bölcs emberek, mint a bagoly, s ravaszak, mint a róka, bár a legtöbb ember a kakadura emlékeztet. De hát, nehogy kifelejtsem a fiatal egyedeket, akik vagy kakastaréjjal járnak, vagy megkopasztott csirkeként, ki most szökött el a fazékból és magára öntött egy vödör zöld festéket, hogy fel ne simerjék. Na, de az idősek sem különbek. Ők fehér kecskeszakállal mászkálnak és mutogatják magukat, mint majom a ketrecben, ha meglátja, hogy fotózzák.

Szóval, ennyi fajból áll az emberiség, aki benépesítette a földet, mint a hörcsög a lakásunkat.

ˇ^^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇˇ^ˇ^ˇ^

Oldal: Kis novellák
Életmeglátások, novellák az én szememmel... - © 2008 - 2024 - novels.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat